Frissen főzött kávé illata nyomja el a tegnap este szagát és tűnődök el azon, hogy hova tartok. Hosszú idő óta kezdek egyenesbe jönni, az itthoni légkör nyugtató, kezd megjönni az eszem és társaságom is mindig akad. Ez utóbbi jól hangzik, de úgy érzem lelkemet kínzom. Lassan megfolyt a parttalan muffmocsár, Rá vágyom, de azon kapom magam, hogy bőszen bókolok hölgyek egész skálájának, majd jön a reggeli macskajaj és a felismerés, hogy végig rajta jár az eszem. Próbáltam keresni valakit aki helyettesíthetné az űrt amit maga után hagyott, valakit aki megszüntetné ezt a kínzó érzést. Mióta elment, majdhogynem falba vésve számolom a napokat amikor is újra láthatom és reménykedve gondolok bele, hogy Ő is így gondol rám, hogy majd osztozni fog az érzésben. A legrémisztőbb az egészben, hogy ilyen rövid idő alatt bódított meg, napról napra csak elbűvöl. Már csak az a kérdés, hogy ez számomra gyengeség vagy számára erény.