Míg élem bolondos kis életemet napról napra többet tanulok. Amit ma megdughatsz, ne halaszd holnapra. A megfeleléstől való félelem pedig legalább akkora baromság, mint a túlzásba vitt romantikus vígjátékok. Továbbra is csak egy bohóc vagyok az élet porondján. Énem egyik felét mutatva rettegve rejtem lelkem mélyét, borzongva a gondolattól, hogy magamra maradok. Félre ne értsetek, nem egy szerepet játszom, magamat adom, szimplán vannak ajtók, amiket nem nyitok ki. Bár lehet ez lenne a jó, kitakarítani ezeket a szobákat. Egyet biztosan tudok, a letört és letargiába taszított férfitől senki sem lesz nedves. Vagy.. 
Ez már az én keresztem.